2010. május 13., csütörtök

Tetőzzetek máshol - Ha a végével szeretnénk kezdeni...

Sherlock Holmes ezúttal páncélt húzott, hogy a mozikba csábítson bennünket, teszi ezt olyan alattomos szándékkal, hogy tanúi legyünk annak, amint Scarlett Johansson átöltözik egy Bently hátsó üllésén. És mi férfiak, tudjuk, hogy ez milyen előnyökkel és hátrányokkal jár.

Az előnyök nyilvánvalóak, mondhatnám már szembeötlőek, a hátrányok azonban… elkell menni utána az asszonnyal egy romantikus filmre, és amire ezen ominózus pillanatnak naiv részesei lehetünk addig is végig kell néznünk az egész kétharmadát.
Feltehetjük a kérdést, hogy a 2008-as első rész folytatása van-e olyan jó, mint az eredeti. Ezt tömören úgy lehetne összefoglalni, hogy: Igen, van. Kevésbé tömören pedig: Egészen biztos többszörösen be fogja hozni a 200 millió dolláros költségvetését, azonban az én moziszerelmes lelkemnek vannak aggályai a filmmel.
Minden tök szuper, aztán látom, hogy két órás. Nah majd valahogy kibírom, de így utólag meg kell mondanom, hogy nem volt benne semmi kínszenvedés. A zene fantasztikus, ez volt az első, ami átjött. És bár az elején lassan indult be a sztori, mert szegény Mr. Stark-ot szorongatja a kormány és a média, ezt mind megfejelve annyi és olyan párbeszéddel, amit csak egy „jó” francia filmben hallhat az ember – a gyengébbek kedvéért sok és felesleges –, megszoktam és utána már jöttek is az iron man-ek, meg persze a lady-k.

Robert Downey Jr. mellett még kitűnően alakít a feka srác, Don Cheadle, akivel az Ocean’s mozikban találkozhattunk, valamint Mickey Rourke, aki pedig a Sin City valmint a Dominó című egyik megfejthetetlen mondanivalójú filmből volt ismerős, rajongóknak ajánlom. Ahogy a Moon-t is amiben az egyetlen szerepet Sam Rockwell játsza, itt és most ő naiv gonoszat alakít.

A mozi végére lehet, egy olyan sanda benyomása a megszállottaknak, hogy ezt meg ezt a részt mintha láttam volna már. Nevezetesen kettő, mégpedig: amikor a sofőr leharapja az egyik gonosz biztonsági őr bácsi fülét – Kutyaszorítóban –, miközben a gyönyörűséges Johansson ügynök pedig darabokra szedi az épületet. A másik, a végén van, egy olyan jelenet, amely a Mátrix című film egy jelenetével mutat rokonságot.
De hát semmi baj, ha jó, és még a barátnőnk is hajlandó megnézni velünk, mivel a pasik sem utolsóak benne, bár én leborulok a kisasszony tehetsége előtt. Ha pedig mégis úgy jönnétek ki a moziból, hogy nem tetszett a film, akkor a rendezőtől, Jon Favreau-tól kérhetitek vissza a jegy árát.
Törceee

Kőbánya

A csősztorony árnyékában várok a buszra, amellyel munkába megyek. Kisvártatva meg is jelen, lomhán ráérősen, mintha nem is lenne késésben eleve. Taposom az alacsonypadlót, a sofőr kalauzolja a kék óriást, amikor felszáll egy kisasszony a buszra. Nem messze tőlem helyezkedik el. Az ajtók csukódnak. Átfutom pillantásommal, csak a szokásos, nincs olvasnivalóm; már éppen elkapnám a tekintetem, de megelőz és tekintetünk találkozik. Menekülnék, ösztönösen, azonban rájövök már mindegy. A másodperc tört részéig nézzük egymást, majd fülem-farkam behúzva elnézek. Mondván: nincs benne semmi különös, számtalan ilyen van nap, mint nap. Bámészkodom kifele, sörgyárak és éles sarkok, azonban a kíváncsiság és a hedonizmus újra rá téveszti tekintetem, mostmár alapos vagyok. Nem véletlenül. Majd újra rám pillant ő is, kicsit kacérabb vagyok már, másodpercek telnek el. Most ő adja fel, miért lennének olyan érdekesek a vonatsínek… Újból rá emelem a tekintetem, ahogy ő is. Szemezünk, kacéran. A végállomáshoz közeledve elgondolkozom azon,hogy elkérem a telefonszámát, mi lehet legrosszabb esetben… Azonban leszállva elmegy a bátorságom, ha a metróval jön, elkérem tőle – gondolom magamban. Hagyom hagy előzzön meg a kukac felé menet, be is előz, majd ő lassít be és én kerülök előre. Ez megismétlődik a szerelvény mellett is, majd felszállok ő pedig velem szembe. Mondom, ez már nem lehet véletlen. Elkérem a számát. Majd a Pillangó utcánál…
A keletinél leszáll. Most! Most, utána! És éppen leugrom még én is a metróról. Föltolakszom a mozgólépcsőn, már mögötte vagy. Huh… Megkocogtatom a vállát, és: Hello, bocsi… - kiveszi az mp3-at a füléből – Arra gondoltam, hogy esetleg megadnád a számodat. – Hát előbb is elkérhetted volna. – mondja mosolyogva. – Tudom, tudom. – leszállunk a lépcsőről félrehúzódunk és megadja: 06-10-62629
Törceee