2010. április 22., csütörtök

Brooklyn's Finest

A gengszter filmek világával lesz ezúttal dolgunk. A nem különösebben kiemelkedő darabban három amerikai zsaruval ismerkedünk meg. Sorsukat a helyszín, Brooklyn köti össze – meg a vágások, amikért nem fognak Oscar-t kapni - megpróbálnak elkalauzolni minket a negyed sötét sikátoraiban.

Az évtizedben, ebben a kategóriában készült filmek közül, szerintem a American Gangster és a The Departed emelkedik ki esetleg az Inside man, ha ide soroljuk. Nos ezeknél a nem jobb a film. A kalauzolás annyira jól sikerült, hogy hamar a sármos és öreg Richard Gere-rel (Eddie) érezzük magunkat egy autóban, aki foglalkozása szerint kiöregedett és az utolsó fánkjáig közönséges zsaru, aki valahogy egyáltalán nem így képzelte el az egészet. De szimpatikus lehet számukra még a kacér bajuszt és cinkos mosolyt viselő Ethan Hawk (Sal), aki nagycsaládos lévén egye komolyabb anyagi gondokkal küzd, főleg akkor amikor egy belső akciójával lefölözi a kábítórszer-kereskedelem profitját. A harmadik szerencsés, illetve a negyedik színész aki szerepet kapott a filmben Don Cheadle, aki beépített zsaruként próbálkozik megtalálni valós lojalitását és identitását.

Mindhárman próbálnak alakítani sorsukon, ki így ki úgy – lehetőségük szerint. Eddie őrlődik azon, hogy hogyan válhatná eminensé, olyanná amilyen mindig is szeretett volna lenni; ezen azonban a ma’am látogatása nem segít, igaz nem is árt annyira, mint gondolnánk. A tisztes apát drága felesége újabb ikrekkel ajándékozza meg, így válik egyre sürgetőbbé és elkeseredettebbé. A fekete negyedben pedig egy „örök” barátság kialakulásának lehetünk tanúi, amennyiben ez lehetséges egy zsaru és egy bűnöző között. A gengsztert Wesley Snipes (Cazt) játsza.

A film nagyon lassan épül, fel sok időt szán arra, hogy élethűen mutassa be a rendőrök helyzetét, életük körülményeit. Nemrégiben gondolkodtam arról, hogy mitől lesz egy film túl rövid vagy hosszú, mi az optimális... Hát itt ez nem merül fel, mivel a film kifejezetten hosszúra sikeredett. Vigyetek magatokkal enni, inni és illemhelyni valót. Ennek ellenére a film vége, amit most persze nem árulhatok el kifejezetten vicces és véres így a végén majd élménnyel hagyhatjátok el a kapitalizmus eme szentélyét.
Törceee

2010. április 19., hétfő

Hamvazó hétfő (mozgólépcső)

Úgy néz ki, hogy a kiejthetetlen nevű izlandi vulkán a gazdaságilag megroggyant izlandiak következő balszerencséje. Aki látta már a Pillangóhatás című filmet, az tudja, hogy… a káosz-elmélet nagyon király dolog – ha pillangók vagyunk. Én szerintem azonban nem mindig foglalkozunk azzal, hogy hol mi röpül és csapkod a szárnyaival.

A címben említett hamvazó hétfőn a Blahánál sétáltam fel az aluljáróból, amikor elszörnyedve látom, hogy borzasztóan sok ember áll már a megállóban. A sárga kukac pedig várat magára. Elfogott volna a kétségbeesés, hogy esetleg a Combinóknak csorbult el a visszapillantó tükrük, vagy karcolódott össze a futóművük a piszkos magyar utakon. Azaz egy esetleges és váratlan BKV sztrájknak váltam volna tanujává, valamint elszenvedő alanyává. De mire elindulnék gyalog az ELTE felé, már jön is egy.

Az emberek meglódulnak, és boldog boldogtalan próbál felmászni a szerencsétlen villamosra. Tiszta szerencse, hogy a villanyvezeték ráz, mert szerintem csak ez az, ami visszatartja őket, hogy a tetejére is felmásszanak. Amint mindenki boldog, akinek nem sikerült felszállni és mindenki anyázik, akinek viszont igen. Nekik sikerült a tömeg tömegközéppontjába kerülniük, és az ajtók is kérem záródnak. Elindul a vagon a következő megálló felé. De én okos voltam, hiszem azt, mert mögötte már jön is a következő. Hehe, én nem fogok tömegben utazni reggel nyolckor! – gondolom magamban. De erre is rámozdulnak, mint kisiskolások a vattacukros bácsira.

Végül jön még egy, amire én is felszállok és az én kis sárgám folyatja a két másik üldözését végig a körúton – mögöttünk persze még egy, így meg van a mi motivációnk is. És csak most gondolok bele abba, hogy mivel is kezdtem a cikket. Eyjafjöll-lel. Akarom mondani, az izlandi vulkán és a többi. Szerintem a sok vulkáni hamu és por volt az, ami így belassította a kis sárga kígyókat, amiért így egymásra torlódtak ama bizonyos hamvazó hétfőn.
Törceee

2010. április 13., kedd

Ajami

Az idei, a 82. Oscar-díj alkalmával a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában az El Secreto de Sus Ojos nyert, azonban az Ajami is a jelöltek között volt, amely izraeli-palesztin film lévén igen különleges témát vet fel, egy olyan térben és időben, ahol egy ilyen együttműködés korántsem egyértelmű.
Ennek az együtt működésnek a következtében igen nagy visszhangot kapott a film a nemzetközi médiában, ez vitte el az Oscar-jelölésig is. Mindazonáltal egy jól megkonstruált filmről van szó, méltán lehet büszke a két elsőfilmes rendező, az izraeli Yaron Shani és a palesztin Scander Copti a művére.
A film címe a Jaffa város kikötőjének az egyik negyedének a nevét viseli. A cselekmény több szálon fut, nevezetesen hármon. Az érzékeny 13 éves Nasri és bátyja, Omar családjukkal együtt rettegésben élnek, amióta nagybátyjuk szerencsétlenül megsebesített egy prominens klántagot. Az ügyet végül muszlim vallási vezetők intézik el, önkényesen. Malek, a naiv palesztin menekült feketén dolgozik Izraelben, hogy az anyja életét megmentő operációra gyűjtsön pénzt. Kilátástalan helyzete azonban arra sarkalja, hogy kokainnal is csencseljen, azonban főnöke amint rájön erre, kirúgja. A tehetős palesztin Binj csodálatos jövőről álmodik zsidó menyasszonyával, ezért vállalja azt, hogy helyben marad annak ellenére is, hogy így veszélybe sodorja családját. A zsidó rendőr, Dando megszállottan keresi eltűnt bátyját, mindhiába
A film a személyes tragédiákat mutatja be. A folytonos revansok és bosszúk miatt kialakuló patthelyzetet és azt a kilátástalanságot, amit a szereplők éreznek. Nem veszik észre, hogy sorsuk egymástól függ, és ennek az egymásra utaltságnak a felismerése javíthatna csak a személyes sorsukon. Ezt a statikusságot mutatja be a film, kalauzol el bennünket Izrael mély és forró bugyraiba, megmagyarázva azt, amit nap nap után hallunk a hírekben.
„Hunyd le a szemed. Vegyél egy mély lélegzetet és hagyd, hogy relaxáljon a tudatod. Nyugodt és megbékélt vagy. A kezeid súlytalanok lesznek, majd a lábaid és legvégül az egész tested. Amire hármat számolok, kinyitod a szemeidet és egy másik helyen ébredsz fel. Egy. Kettő. Három. Nyisd ki a szemed.”
Törceee

Spin-off Klub - Dőlj ki!

Egy olyan helyre szeretnélek benneteket ezúttal elkalauzolni, amely segíthet nektek a szélesebb látókör elérésében, a mai modern világban való helytállás javításában. Ez nem más, mint a Crovinus Egyetem égisze alatt futó Spin-off Klub, amely heti rendszerességgel hív meg vendégeket, hogy beszámoljanak nektek a saját tapasztalatikról nektek!
A klub szlogenje: „NE KERESS, HANEM TEREMTS MAGADNAK MUNKAHELYET!”, amely már magában is elég grandiózusnak hat, de csakhamar rájövünk, igazuk van. Céljuk az olyan vállalkozó szellemű hallgatók egy csokorba gyűjtése, akik az egyetemi tanulmányaik mellett saját konstruktív elképzeléseik vannak és esetleg önálló vállalkozásba szeretnének fogni. Itt termékeny táptalajra találhattok, a hasonló érdeklődésű fiatalok, valamint a tapasztalt „öregek” előadásai által. A hely nem csak egyetemista és főiskolás hallgatók számára nyitott, elhozhatod más ismerőseidet is, sőt ha akarod anyádat is – ha van egy jó ötlete, hogy hogyan kéne új céget alapítani.
A klub nem csak laza és kötetlen társalgások lehetőségét nyújtja nektek, hanem komoly tréningeket is szervez, amelyek segítségére lehet azoknak, akik befektetőket keresnek egy esetleges cég megalapításához. Ezek a kommunikációs tréningek majd nem csak a befektetők előtt nyújtott prezentációk alkalmával, hanem egy esetleges állásinterjú során is hasznosak lehetnek, így mindenféle képen érdemes ezeket meglátogatni, elnézni rájuk.
A klub kötetlensége és a cégvezetés játékos megközelítése nem csupán passzív hallgatóságot igényel, míg a hétfőnkénti klubestéken (18:00 és 20.00 között) egy-egy előadás tartalmával lehetünk gazdagabbak, addig csütörtökönként olyan programok várnak bennünket ugyan abban az időben, amelyek már aktívabb részvételt igényelnek. Ilyen lehet például a játékok során a közös marketing, üzletterv, vagy a meghallgatott prezentációk vitaszerű értékelése. Ezekkel a programokkal azokat a kommunikációs, tárgyalási és meggyőzési képességeink fejlődhetnek, amelyeknek széles spektrumban hasznát vehetjük mindennapi életünkben is.
Ezenkívül a résztvevők még arra is lehetőséget látnak, hogy amennyiben olyan tervvel találkoznak, amelyben valós üzleti potenciál van, ahhoz segítenek befektetőket keresni, így valóban elérheted azt, hogy nem kell munkát keresned a mai világban…, hanem esély lehet arra, hogy te teremts magadnak munkahelyet az egyetemről kikerülve. Csak egy jó ötlet és pár félévnyi ingyenes Spin-off kell és máris kész az új céged!
Elérhetőségeik: Minden hétfőn és csütörtökön 18-tól, a IX. Kinizsi u. 2-6. alatt! (Kinizsi Kollégium, Africafé), vagy elérheted őket, Facebook-on, vagy a www.spinoffklub.com-on.
Törceee

Füves könyv - Márai Sándor tollából

A könyv a régi füves könyvek világát idézi, abba a stílusba kalauzol el bennünket, amely könyvek megpróbálták az olvasót elkalauzolni egy-egy élethelyzetben, hogy mit hogyan kellene tennie. Márai azonban olyan stílusban tárja elénk ezeket a jó tanácsokat, amelyek kevésé szájbarágósak, mint más írók írásai, így sokkal eredetibbnek és hatásosabbnak hat ez a könyv.
A műnek szükségszerűen nincs főhőse, helyszíne. Nincsen cselekménye. Ha vannak ilyenek, akkor én vagyok a főhős, én és azok az emberek, akik körülvesznek. A helyszínek pedig ezek: az ELTE, az otthonom, a kedvenc kocsmám és a büdös BKV, az olvasás közben. A cselekmény pedig, azok az élethelyzetek, amikbe belekerülök; ma vagy holnap. Vagy ha csak egy halvány emlék, amely… jah tényleg, ez pont olyan, mint…! Ez az az érzés, amely olyan közelivé teszi a könyvet minden olvasó számára. Mert mindannyiunk találkozik ezekkel a fejezetekkel az életében: „A halálról, mint szemtanúról”, „A világ méltóságáról”, „Az igazságosságról” „A Rendről és a Gondviselésről” vagy „ A nőkről általában”. Ezek mind-mind mindenki számára ismerős fejezetek.
Azonban más szempontból, olyan, mint bármilyen más könyv ahol én válok főhőssé, azáltal az azonosulás által, amelyre minden könyv épít. Ez az a közösség ahol jól érzi magát az író, a könyvek közössége, ahol minden ugyan olyan, és semmi sem. Ez a könyv kilóg, de mégsem. Ez a helyzet pont olyan, mint az enyém… Vagy mégsem? Ez a rugalmasság, amelyet briliánsan ragad meg az író.
A tanácsok, amelyek a fejezetekbe vannak rejtve pusztán azáltal, hogy elmesél egy-egy történést azokhoz a beszélgetésekhez hasonlatosak, amelyeket mentorainkkal, olyan emberekkel folytatunk, akik nálunknál sokkal több tapasztalattal bírnak, és bizalmunk feléjük – tanácsaik felé – határtalan. Valamilyen oknál fogva, azonban mégsem mindig az általuk megvilágított úton haladunk keresztül, hanem saját fejünk után megyünk mégis, a teljes sötétségben… neki a falnak. Pedig már az indulás pillanatában tudtuk és vártuk a fallal való találkozásunkat. Az emberek mindig csak nagyon keveset tanulnak az elmúlt idők tanulságaiból.
Mert, ahogy a történelem is összefoglalja az emberiség össze kudarcát, úgy ahogy ez a könyv is az indivídiumét. Ennek ellenére elfogjuk követni azokat a hibákat, amelyekre figyelmeztet a könyv, viszont megvan az esély arra, hogy többet tanulunk saját hibáinkból, sőt még arra is, hogy a vége felé elkezdünk hinni a könyvnek és kialakul egy fajta rezisztencia a sötét szobák kemény falai ellen.
Törceee

2010. április 9., péntek

A szavak csodálatos életéből

Ezen a héten kicsit formabontó leszek, úgy gondoltam elrugaszkodom a keménykötéstől és valami lágyabbat mutatok meg nektek, ez pedig nem más, mint a Mindentudás Egyeteme egyik előadásának az anyaga, mely rendhagyó módon az irodalom berkeinek mélyebb területeire ad bepillantást rendhagyó módon.
A híres neves írót kérték fel, hogy meséljen a nagypublikumnak - amennyit ilyen közegben lehet – az irodalom neméről, koráról és nemzetiségéről. Ezúttal nincs szó bonyolult képletekről, vagy hosszabb kutatások történelméről, és értelmező kéziszótárra sem lesz szükségünk – legalábbis azoknak nem, akik olvasnak rendszeresen szépirodalmat.
Esterházy művészete az asszociációkra épül, elvont fogalmazásmódja már sokszor újraolvastatott velem is több oldalt, mert elvesztettem a fonalat olvasás közben. Ennél a stílusnál megmaradva hallgathatjuk meg előadását A szavak csodálatos életéről, melyet ti is megtekinthettek a www.mindentudas.hu-n.
Előadását kétségekkel is fogadhatnánk, amikor előveszi a papírjait, és mint amikor egy unalmas előadásnak az előszelét éreznénk, merül fel a kérdés: Így fogunk kapni valamit, hogy felolvasás… Tényleg? És igen, tényleg felolvas. Azonban hamar eloszlanak a felhők, és előtűnik az a tiszta valami, amely ránk borul általa.
Hamar átszellemülünk, és csak hallgatunk, hallgatunk. Hallgatjuk amint, egy nálunk többet megélt ember, egy író számol be… „Tekintsük A halmazt. Ez legyen a prímszámok halmaza. Egy pozitív egész számot prímszámnak nevezünk, ha 1-en és önmagán kívül más egész számmal nem osztható. Az 1-et nem tekintjük annak (noha!), de ilyen a 2, 3, 5, 7... és így tovább. B halmaz legyen a valaha élt magyar írók halmaza, tehát ha valaki magyar író, akkor benne van, és ha benne van (most az mindegy, hogy nyakig vagy bokáig), az magyar író. Írónak azt nevezzük... hát lényegében, amit prímnek, hogy az egyen és önmagán kívül ne legyen más osztója (lásd még: a mindenséggel mérd magad!), ha pedig valaki író és magyarul ír, az magyar író. (…)” Beszámol arról, hogy mi az irodalom, szerinte, de itt egy olyan beszámolásról van szó, amely messze túlmutat mindazon, amit mi irodalomnak nevezünk. Szó lesz az élet nagy, de még inkább a kis dolgairól, amelyek sokszor elmulasztunk, átsiklunk felette. Egy katarzissal leszünk többek, amely hatásának erejétől függően rámutat egy másik világra, ami eddig homályos volt számunkra, és hogy egyre jobban lássunk ebben a gyönyörű világban majd újra és újra vissza fogunk térni, és a végére már a mi anekdotáinkba is bele fog kerülni eme kis gyöngyszem.

Törceee

2010. április 1., csütörtök

Internet - Facebook-tól a cloud computing-ig

Rövid beszámolót tartotok a kezetekben, hogy mi is az, amit nap, mint nap használtok, szolgáltok és formáltok. Hogy hova is vezet ez az egész és mi a célja. Betekintünk egy picit a következő évtized cyber világába, hogy mi is van odaát. Egy kis összeesküvés elmélettel megspékelve.

Ki a legnagyobb a legnagyobbak közt?
Hatalmas harc folyik nap, mint nap az interneten, mivel nagyon könnyen válik egy-egy cég dominánssá, így az államok bíróságai védik az érdekeinket, igyekeznek el mozdítani a monopolhelyzetbe került cégeket. Ennek lehettünk tanúi, amikor az Európai Unió Bírósága elmarasztalta a Microsoftot, és kötelezővé tette számára, hogy az operációs rendszerei adjanak választási lehetőséget a böngészők között. Így tovább csökkent az Internet Explorer részesedése. Az új nyertes elsősorban az Opera, azonban még mindig a legelterjedtebb a Firefox és a Google Chrome.
Másmilyen harc, egy sokkal demokratikusabb alakult ki, a látogatott oldalaknál. Itt a sok évi győztes Google-t a Myspace gyűrte le fénykorában, most pedig a két korábbi nagyot a 2004-ben alapított Facebook, mely mára a leglátogatottabb oldallá és emellett közösségi portállá is vált.
Kevésbé ennyire kiélezett a harc az online aukciós házak között, ahol az Ebay megkérdőjelezhetetlen. Azonban a kis magyar oldalak, mint például a Teszvesz, vagy a Vatera elvannak egymás mellett minden további nélkül. Szót kell még ejtenünk az egyik legnagyobb bravúrt produkáló Bookline-ról, amely elnyerte a 2009-es év legsikeresebb internetes kereskedője címet. Köszönhető ez annak, hogy széles spektrumban árulnak és könnyen elérhető módon. Vehetünk itt könyv mellett társasjátékot, műszaki cikket, szinte bármit, amire egy mai embernek szüksége lehet. Igaz kaját-piát, azt még mindig nem. És ha nem akarjuk, hogy a posta elkavarja a cuccunkat, akkor az üzletben is átvehetjük.
Grandiózus tervet akar megvalósítani a Wikipedia – Jimmy Wales és Larry Sanger - nevezetesen összegyűjteni az összes tudást, minden nyelven, egy helyre. Ez igen szép gondolat és önzetlennek is hangzik – talán az is.
A Google-ban azonban már talán nem kéne ennyire bízni, amely szintén többször nyilatkozta le, a célja mindössze annyi, hogy: „rendszerezze a világ összes információját”. Ezzel az a baj, hogy kicsit öncélúan sikerül ezt megvalósítania. Mert így a cég egyre több információra teszi rá a kezét és ki is használja ezt, mégpedig úgy, hogy a szerzett információkat beépíti algoritmusaiba, amelyek így a felhasználó által keresett tartalmak mellé célzott reklámokat jelenít meg. Gondoljunk csak az aggregált híreire és további tartalmaira, mint a Google Earth, Street View; az utóbbi években pedig, megkezdte a könyvek beszkenelését, igaz egyelőre csak Amerikában. De ott a Gmail-es, a guglis felhasználóink, amelyekkel Office-os funkciókat válthatunk fel, persze úgy, hogy a cég látja ezeket a dokumentumokat.
Cloud Computing
Az fentiekben már éppen rátértünk a jövő új zenéjére, amely a gyors internetes eléréssel lehetővé teszi a cloud computing-ot, amelyről az internet atyja, Vincent Cerf tartott előadást www.mindentudas.hu-n. Itt arról van szó, hogy a számítási feladatok, valamint a programok átkerülnek a szervergépekre, így a felhasználónak nem kell megvennie sem a szoftvert, sem frissítenie a gépe teljesítményét időről időre. Erre nyújt lehetőséget a júniusban induló OnLive.
Amerikai 2008
Nemrég lehettünk tanúi, hogy az amerikai elnökválasztás során mekkora szerepet kapott az internet. A fiatalos, rugalmas (és színes bőrű) Obama elnök legyűrte a republikánus McCain-t a választás során. Nem utolsósorban köszönhető ez annak, hogy stábja különböző közösségi oldalakon és blogon is folytatotta a kampányt. Az így elért tömegekből táplálkozott a kampányuk, mind leadott voksokból, mind anyagilag – minden korábbinál több felajánlás érkezett magánszemélyektől, pár dollárokból.
Hogy fog alakulni a következő pár évized?
Megváltoztatja-e a cloud computing, azaz a szoftverek szerverre vonulása a felhasználó életét, ha igen, milyen mértékben? Hogyan fog reagálni a Microsoft, amely így is hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy ne essen ki az internet bizniszből? Hogy alakul a hardver, a szoftver és az internet kapcsolata a jövőben? Az általunk használt oldalak szolgáltatások-e vagy pusztán szoftverek?
Hogyan fog alakulni a szerzői jogok rendszere, amely nyílván valóan nem tartható fenn a mai formában. Mennyi ideje van a hagyományos médiának? A magyar televíziók közül a legnépszerűbb RTL tavaly indította el az internetes portálját, az RTL most!-ot. A digitális szolgáltatás mennyire marad életképes, vagy netán teljes mértékben összeolvad majd az internettel? Nagyon sok minden csak a sávszélesség és a hozzáférhetőség – a mobilinternet függvénye.
Bloggolunk és Arckönyvezünk, fogyasztóivá válunk saját, önön produktumunknak. Napi kapcsolatot „ápolunk” több tucat „ismerőssel” és ismerkedünk. De mi végre? Pro és kontra hoznak fel érveket nap-nap után az internettel kapcsolatban. A jövő azonban, úgy gondolom, elmélyíti ezeket a problémákat. Az okos telefonok elterjedésével jóformán az egész napunkat az interneten tölthetjük, amelyek egy új társadalmi kapcsolatrendszert és formát alakítanak ki. A kérdés, hogy tudni fogunk-e bánni ezzel, miként használjuk ki a lehetőségeit és hogyan, milyen áldozatok árán kerüljük el a buktatóit. Milyen hatást akarnak majd gyakorolni, ha akarnak a megaoldalak ránk, felhasználókra.
Ahogy a televízió vált a legolcsóbb tömegszórakoztató egységgé az 60-as évektől, úgy lép most a helyébe az internet a 2000-es évektől. Leszögez és beszippant. Sok könyv és teória, filmek jelentek meg a folyamat kritikájaként.
Torceee