2010. március 19., péntek

Jegyzetek Bill Bryson tollából - avagy egy nagy országból

Az amerikai születésű író családjával tér vissza szülőhazájába, Angliából. Amikor is meglepetés éri. A posta nem olyan, mint a régi. A bürokrácia ügyetlenebb, mint valaha. Az emberek kövérebbek, az autók és a szupermarketek nagyobbak. Az író most görbe tükröt állít az amerikaiak és saját maga elé.

Bill Bryson korunk egyik legelismertebb amerikai úti-kalandkönyv írója. Hazánkban is kapni több könyvét. Van, amelyiket eredeti nyelven is, így lehetőségünk van a nyelv gyakorlására egy kis humorral fűszerezve. A Jegyzetek egy nagy országból című könyve talán az első, amely itthon befutott. Az író szarkasztikus humora magával ragadja az embert és csak úgy falja az oldalakat. Emellett sajátos, családias hangulatú írásai teszik oly közkedvelté az angol nyelvterületeken.

Húszévnyi angol eső és humor után tér vissza, feleségével és gyermekeivel New England-re ahol rácsodálkozik, mennyi minden változott az USA-ban. Azt hinnénk minden sokkal kényelmesebb, gyorsabb, olcsóbb és egyszerűbb lett. De nem. Ez a kellemes kis csücsök, amely Amerika része, csak bonyolultabb, drágább és nagyobb lett, valamint sokkal, de sokkal lustább.

Az ellentétek csak nőttek és minden a feje tetejére állt. A posta eme csendes kis városban, évente egyszer meleg teával és fánkkal kedveskedik az ügyfeleinek, azonban nem képes azok csekkjeit és leveleit időben kézbesíteni. Egyébként a napokban jártam én ugyan így kis országunkéval is, a Magyar Postával. Úgy látszik, mégsem olyannyira irigylésre méltó az amerikai álom? Tévedünk. Ugyan is egy átlag amerikai 75 mérföldet gyalogol évente – ami röhejes 350 méter naponta, de hogy ez miből – nem – jön össze? Erre kapunk kacagtató választ a Miért nem gyalogol senki című fejezetben.

Bryson felhívja olvasói figyelmét az amerikai társadalom csökevényeire és mi európaiak pedig rájöhetünk, miért is ne irigykedjünk az Új világ polgáraira. Persze a harc a telemarketingesekkel, a hivatalnokokkal vagy a robothanggal a telefonban nálunk is ugyan olyan gondolatokat ébreszt…

A könyv bepillantást nyújt Brysonék mindennapi Amerikájába, mely cseppet sem olyan kellemes, mint azt mi innen a tengeren túlról gondolnánk. Humorban kacagásban nincs hiány. Viszont a nevető görcsökre hívjuk fel csoport- és utastársaink figyelmét.

Torceee

1 megjegyzés: