A szavak csodálatos életéből

Ezen a héten kicsit formabontó leszek, úgy gondoltam elrugaszkodom a keménykötéstől és valami lágyabbat mutatok meg nektek, ez pedig nem más, mint a Mindentudás Egyeteme egyik előadásának az anyaga, mely rendhagyó módon az irodalom berkeinek mélyebb területeire ad bepillantást rendhagyó módon.
A híres neves írót kérték fel, hogy meséljen a nagypublikumnak - amennyit ilyen közegben lehet – az irodalom neméről, koráról és nemzetiségéről. Ezúttal nincs szó bonyolult képletekről, vagy hosszabb kutatások történelméről, és értelmező kéziszótárra sem lesz szükségünk – legalábbis azoknak nem, akik olvasnak rendszeresen szépirodalmat.
Esterházy művészete az asszociációkra épül, elvont fogalmazásmódja már sokszor újraolvastatott velem is több oldalt, mert elvesztettem a fonalat olvasás közben. Ennél a stílusnál megmaradva hallgathatjuk meg előadását A szavak csodálatos életéről, melyet ti is megtekinthettek a www.mindentudas.hu-n.
Előadását kétségekkel is fogadhatnánk, amikor előveszi a papírjait, és mint amikor egy unalmas előadásnak az előszelét éreznénk, merül fel a kérdés: Így fogunk kapni valamit, hogy felolvasás… Tényleg? És igen, tényleg felolvas. Azonban hamar eloszlanak a felhők, és előtűnik az a tiszta valami, amely ránk borul általa.
Hamar átszellemülünk, és csak hallgatunk, hallgatunk. Hallgatjuk amint, egy nálunk többet megélt ember, egy író számol be… „Tekintsük A halmazt. Ez legyen a prímszámok halmaza. Egy pozitív egész számot prímszámnak nevezünk, ha 1-en és önmagán kívül más egész számmal nem osztható. Az 1-et nem tekintjük annak (noha!), de ilyen a 2, 3, 5, 7... és így tovább. B halmaz legyen a valaha élt magyar írók halmaza, tehát ha valaki magyar író, akkor benne van, és ha benne van (most az mindegy, hogy nyakig vagy bokáig), az magyar író. Írónak azt nevezzük... hát lényegében, amit prímnek, hogy az egyen és önmagán kívül ne legyen más osztója (lásd még: a mindenséggel mérd magad!), ha pedig valaki író és magyarul ír, az magyar író. (…)” Beszámol arról, hogy mi az irodalom, szerinte, de itt egy olyan beszámolásról van szó, amely messze túlmutat mindazon, amit mi irodalomnak nevezünk. Szó lesz az élet nagy, de még inkább a kis dolgairól, amelyek sokszor elmulasztunk, átsiklunk felette. Egy katarzissal leszünk többek, amely hatásának erejétől függően rámutat egy másik világra, ami eddig homályos volt számunkra, és hogy egyre jobban lássunk ebben a gyönyörű világban majd újra és újra vissza fogunk térni, és a végére már a mi anekdotáinkba is bele fog kerülni eme kis gyöngyszem.

Törceee