Hamvazó hétfő (mozgólépcső)

Úgy néz ki, hogy a kiejthetetlen nevű izlandi vulkán a gazdaságilag megroggyant izlandiak következő balszerencséje. Aki látta már a Pillangóhatás című filmet, az tudja, hogy… a káosz-elmélet nagyon király dolog – ha pillangók vagyunk. Én szerintem azonban nem mindig foglalkozunk azzal, hogy hol mi röpül és csapkod a szárnyaival.

A címben említett hamvazó hétfőn a Blahánál sétáltam fel az aluljáróból, amikor elszörnyedve látom, hogy borzasztóan sok ember áll már a megállóban. A sárga kukac pedig várat magára. Elfogott volna a kétségbeesés, hogy esetleg a Combinóknak csorbult el a visszapillantó tükrük, vagy karcolódott össze a futóművük a piszkos magyar utakon. Azaz egy esetleges és váratlan BKV sztrájknak váltam volna tanujává, valamint elszenvedő alanyává. De mire elindulnék gyalog az ELTE felé, már jön is egy.

Az emberek meglódulnak, és boldog boldogtalan próbál felmászni a szerencsétlen villamosra. Tiszta szerencse, hogy a villanyvezeték ráz, mert szerintem csak ez az, ami visszatartja őket, hogy a tetejére is felmásszanak. Amint mindenki boldog, akinek nem sikerült felszállni és mindenki anyázik, akinek viszont igen. Nekik sikerült a tömeg tömegközéppontjába kerülniük, és az ajtók is kérem záródnak. Elindul a vagon a következő megálló felé. De én okos voltam, hiszem azt, mert mögötte már jön is a következő. Hehe, én nem fogok tömegben utazni reggel nyolckor! – gondolom magamban. De erre is rámozdulnak, mint kisiskolások a vattacukros bácsira.

Végül jön még egy, amire én is felszállok és az én kis sárgám folyatja a két másik üldözését végig a körúton – mögöttünk persze még egy, így meg van a mi motivációnk is. És csak most gondolok bele abba, hogy mivel is kezdtem a cikket. Eyjafjöll-lel. Akarom mondani, az izlandi vulkán és a többi. Szerintem a sok vulkáni hamu és por volt az, ami így belassította a kis sárga kígyókat, amiért így egymásra torlódtak ama bizonyos hamvazó hétfőn.
Törceee