Már besüt a nap az ablakon, szobmat reggel van. Kinyitom a szemem és látom, hogy a kis recepciósunk itt fekszik mellettem az ágyban. Ruhák a földön, szeretkeztünk. Ő legalábbis biztos.
Kikelek az ágy ból, magmara kapom a boxert és átsétálok a konyhába fejfájás csillalpítóért és egy jópohár hideg vízért. Megelőzendő a porblémákat, nem hiányzik egy másnaposság. A körülmnényekből ítélve pedig várható.
Lucy még mindig alszik. Azthiszem meztelen, mert a bugyi is meg a melltartó is az ágy mellett hever a földön. Így letusolok.
Készítek kávét és pár szendvicset beviszem tálcán és leteszem a komódra. Visszafekszem és bekapcsolom a dvd-lejátszót. Valami Sean Penn filmet teszek be.
Lucy felkel, és megcsókol, vissza csókolok. Elmondja milyen kedves agyok, hogy készítettem neki reggelit és kávét. hozzám bújik és megsimogatja a mellkhasamat, és tovább. Nem húzom magamra, ő viszont kezdeméynez.
Most egészen másként nézek rá, mint az irodában. Valahogy közelebbinek érzem. Olyan mintha ember lenne, vagyis hogy nő. Igen egészen olyan mintha egy mellettem lévő nő lenne. Foglalkozik velem, jót akar. És még jól is csinálja. Szexi és talán még hajlandó lenne ide is szokni.
Kócos szőke haja merészen rövid. Mindig is úgy gondoltam, hogy a rövid hajú lányok jók a szexben. Egy gyors menet után újra izzadtan heverek mellette, ő pedig eszeget egy szendvicset, néha beleszürcsöl a kávéba is. De talán nem tetszik neki, vagy kellett volna hoznom tejet, de én nem iszom tejes kávét.
- Te ilyet nézel?
- Csak találomra húztam ki a dobozból, Szeretem Sean Pennt. A Milk pedig szerintem jo film. Láttad?
- Persze, a barátnőimmel, mmég moziban.
- Ahm. És tetszett?
- Hát szerintem nem pasiknak való. hány óra van?
- Nem tudom, talán 11.
- Akkor aszem felöltözöm és megyek.
Ahogy mondta, elkezd öltözködni. Befejezi a szendvicsét és a kávé maradékát is felhörpinti. A ruháit összeszedegetve kiér a konyhába. Cipő. Nappali.
- Cseréltünk számot? – kérdezem meg tőle. Ő pedig aranyosan bólint. Tegnap még el nem tudtam volna képzelni, hogy ő tud aranyosan is bólintani, vagy bármit is csinálni. És most mégis.
Számot cserélünk, nyom egy csókot a számra, majd kisétál. Nem fogom felhívni.
xxx
Az idő múlásával nem barátkoztam meg igazán sohasem. Vagy mindig gyorsan vagy lassan telt. Sosem úgy ahogy én akartam. Annyi minden mást a hatalmunk alá vonhatunk. Ezt miért nem?
Talán az érzelmeim miatt nem sikerült. Mindig gyors és heves voltam, vagy éppen csöndes és kiváró. Nem bírtam sosem uralkodni az érzemeimen, elcsöndesíteni, lehallkítani őket. Úgy hogy csak én érezzem őket. Hogy megtartsam őket magamnak. Exrovertáltá és függővé váltam, oylan dolgoktól amik felett nem volt hatalmam. Az érzéseim felett. Hagytam sodródni magam és a pillanatnak élni.
Egyik érzelemből a másikba huppantam át és mindegyik puha volt. És nem vettem észre, hogy lassan egy gumiszobába zárnak ők. Minden telis tele puha és kellemes párnákkal. Olykor már felfekvéseim is lettek és kényelmetlenül éreztem magam. De nem vettem észre.
Csak most. Most már késő, nagyon szoros és tömött az egész, a kilincset sem látom. Nem tudom merre van a kijárat.
Leülök. Kényelmes, de tudom hogy el fogok gémberedni. Kihúzom magam, becsukom a szemem. Gondolkodok, belül.
Próbálom megtalálni a rendszert, a kiutat. A szokásokat, az ismétlődéseket. Megfejteni a rendszert. Megtalálni a gyengepontokat és azokat amikre építhetek. Elképzelem, hogy futok, hogy valós életben élek és nem bezárva.
Kiszabadulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése