Ötödik rész: Álom és izzadság

Nem sikerül semmi és nem tudom miért. Egész nap ez van, pedig nem szokott ilyen lenni. És most mégis. A magatehetetlenség béklyóin az ebédszünet sem változtatott, az is már két órája volt. Nem haladtam semmit ma és gondoltam inkább haza megyek, már úgyis elég késő van nem lesz probléma ha ma előbb haza megyek. Amint megszületett az elhatározás fel is álltam a székemből és összeszedtem a cuccaim elköszöntem és hazafele vettem az irányt. Lucy a recepciós megszólít kifele menet:

- Ilyen korán elmész? – kérdezi macskásan, nem mintha látnék benne fantáziát.

- Igen, nem ment ma semmi gondoltam haza megyek inkább. – válaszolok neki megállás nélkül, csak kicsit a lépteimet lassítom le míg elhaladok előtte.

- Lassan én is végzek. – mondja kicsit hangosabban és kevésbé affektálva mivel már a kijárat előtt tartok.

- Jó neked.

Hazafele végig azon töröm a fejem mi lehet a probléma, de nem jut eszembe semmi, azonban továbbra is ott motoszkál valami a fejemben, ami nem hagy nyugodni. A szokásos utcákon a szokásos erkélyek alatt sétálok végig. Most lassabban, mint máskor, amikor hazafelé megyek. Sőt meg is állok egy-két kirakatnál nézelődni. Be is megyek az egyikbe, bár nem szoktam cd-ket vásárolni csak ajándék gyanánt vagy ilyesmi. Azonban most a neonfények vezetnek be.

Lapozgatok az albumok között, még az eladó is megkérdezi, hogy miben segíthet. De elutasítom. Nem tudom miért jöttem be, valami mégis rávett. Az cd-k közt megakad az egyiken a szemem, ami az egyik volt barátnőmmel a közös számunknak a maxija. rögtön bevillan minden, a reggeli álmom – vagy legalábbis annyi, hogy vele álmodhattam a napokban – és le is pereg belőle.

Ott voltunk nem messze tőle és beszéltünk. Egy padon ültünk. Közel egymáshoz, de mégsem meghitten. Már esteledett meg is jegyezte, hogy fázik, pedig nem volt túlságosan hűvös. A nap már narancssárgára festette a felhőket az égen, majd szólt, hogy neki készülődnie kéne, de ha gondolom menjünk fel hozzá és még akkor tudunk beszélni egy kicsit. Így is történt felmentem vele, de nem volt bennem az, hogy bárminemű testi dolog.

Jobbnak látom elhagyni a boltot, így kisétálok de megfeledkezem a cd-ről amit még mindig a kezemben tartok. Gyorsan visszafordulok és lerakom a pultra.

- Ezt szeretném. – és kiveszem a tárcámból a bankkártyámat.

A boltos azonban szól, hogy sajnos csak készpénzzel tudok fizetni.

- Akkor hagyjuk az egészet – mondom. Ott hagyom a maxit az asztalán és megindulok hazafelé.

Hazaérve bedőlök az ágyba és már ott jutnak eszembe az álom további mozzanatai.

Felmentünk hozzá és tovább beszélgettünk. Majd szólt, hogy ő most elmegy fürdeni és hogy addig érezzem otthon magamat, aminek eleget is tetem. Elég otthonosan mozogtam nála. És miután elment kimentem az erkélyre és rágyújtottam. Kint elmerülve a gondolataimban szívtam el a cigarettákat gyors egymásutánban – nem ugrik be, hogy min morfondíroztam de az idő múlása gyorsnak tűnt és hamarosan megjelent a nappali túlsó oldalán, ahová a szobájába vezető ajtó volt. Az ajtón kilépve szólalt meg hogy indulhatnánk-e, mire én elnyomtam a cigimet, valahányadikat.

Kiléptünk az ajtón majd az emeletes házból is. Majd amikor világossá vált, hogy nem a belváros felé jön, akkor megkérdeztem tőle, hogy miért nem, mire azt válaszolta, hogy ne akarjam tudni. Így én tovább firtattam mire végül kibökte, hogy a pasijához megy. A kialakuló rövid, de annál érzelmesebb veszekedésből kiderült, hogy tulajdonképpen a pasinak vannak barátnői, és hogy csak átjár hozzá. Amin én ott – az álmomban – teljesen kiborultam. A nő, akit szeretettem egy ilyen féreggel kezd.

Már nem volt több cigim, még fent érhettem utol az utolsót. Csönd van, mind a ketten hallgatunk. Végül csöndesen, a fájdalom nyugalmával kérdezem meg tőle talán önzőségből, vagy birtoklási vágy vezérelve, vagy csak azért mert ott, akkor megint szerettem.

- Csak dugatni mész magadat, mert ha az a cél, akkor – itt aztán elcsuklott a hangom – akkor arra én is jó vagyok nem? Vagy ő a jobb?

Szerintem már nem voltam magamnál, és most is nagyon rossz érzés fogott el. Minden hideg, üres és keserűen maróvá vált bennem.

Nem tudom kivenni, hogy ő mit mondott rá, pedig koncentráltam, hogy halljam, próbáltam visszaemlékezni. Mert nagyon jó lett volna tudni, hogy mit mond erre, még akkor is, ha csak álom az egész. De már csak annyi jött vissza, hogy elköszöntem majd sarkon fordultam át a füves részen letérve az útról – gondolom azért csináltam így, mert nem akartam már, hogy bármi mást kiváltson még belőlem De ott utánam futott és elkapott a karomnál fogva, átölelt hátulról. Amikor megfordultam magához szorított és megcsókolt és én a meglepetéstől nem is csókoltam vissza. Ezután már csak annyira emlékszem vissza, hogy ledőltünk ott a fűben.

xxx

Ezek után még kevésbé lenyugodni, sőt még jobban nyugtalanított az egész, mint még bent a munkában. Csináltam magamnak egy vacsorát, hogy néminemű endorfin felszabadítására késztessem a szervezetem, de nem sikerült így más boldogulás után kellett néznem.

Pár alkalommal összefutottam már az egyik szomszéd nőcskével, aki egy emelettel alattam lakik, mert ugyanakkor járunk el reggelente vásárolni – főleg hétköznap friss pékárut reggelizem és ezeket a közeli fűszeresnél szerzem be én is és a nőcske is.

- Szia, nem zavarok?

- Nem mond csak nyugodtan. – válaszolt.

- Véletlenül nincs neked nyugtatód, nagyon hosszú napom volt és nem bírok sem elaludni se semmit csinálni. Gondoltam megkérdezem hátha van, mivel én nem tartok magamnál.

- Hát éppenséggel van. – mondta. Pillanatokon belül ott volt egy levél szedálószerrel és egy pohár vízzel.

- Ha nem baj nem venném be a folyósón – mondtam. De azért kedves tőled. Holnap hozok neked egy dobozt, vagy a héten. – azzal visszaindultam a lakásomra.

Reggel térek magamhoz, az óra ébreszt nyílván nem nyomtam ki az este. Nem terveztem semmit a hétvégére, így most csak beteszek egy filmet. Nem is érdekel melyik az. Megreggelizem közben. A filmnek hamar a végére érek, sokat pörgetek bele, egész fejezetek átugratok. Aztán újabb és újabb film. Aztán egyszer csak újra sötét lesz és rájövök, hogy egész nap nem csináltam semmit. Zavar egy kissé, de amikor belegondolok, akkor már inkább örülök neki. De Ő nem megy ki a fejemből, egész nap ezen kattogtam és még mindig. Legalább eltelt egy nap.

xxx

A kanapén ébredek, talán valami dokumentumfilmet nézhettem a tévében, mivel reggel a reklámok ébresztenek. A tegnapihoz hasonló napnak nézek elébe, de nem vágyom igazából senkinek a társaságára talán csak az övére. Amikor belegondolok, hogy milyen lenne rájövök hogy…

Gerardot hívom, de foglaltat jelez. Lehet pont Erikával beszél. Idegesít, akarnék vele beszélni de talán jobb is. Nem lennék előrébb semmivel, fölösleges problémáznom neki. Unalmas lennék.

Eszembe jut, hogy tartozom a szomszédnak a gyógyszerrel így ráveszem magam hogy kilépjek a fertőből és elmenjek nyugtatóért valamerre. Péntek reggel óta nem fürödtem, nem volt hozzá kedvem, igazából most sincs, de tudom, hogy meg kell erőltetnem magam, hogy ki kell mennem a friss levegőre. Hátha kiszellőzik belőlem ez az egész. Hátha van ilyen szerencsém.

Letusolok, friss ruha és már kint is vagyok. Nem tudom merre van nyitva patika így vasárnap délután talán valamelyik benzinkútnál is van. Elindulok, igazából vaktában bóklászom. Egy órája lehetek el, nem figyeltem mikor jöttem el és nem is hoztam magammal semmit, csak pénztárcát. Azt hiszem eltévedem. Pedig utálok eltévedni éppen ezért mindig is odafigyeltem erre. Mi lehet velem? Talán még egy fél óra vagy úgy 5 utca múlva találok rá egy töltőállomásra, ahol találok is gyógyszert így hazafelé folytatom a kis El Caminomat. De hiába, nem találok megváltást.

Becsöngetek.

- Hello! – köszön nekem derűsen.

- Hoztam egyet ahogy ígértem. – azzal a kezébe adom a nyugtatót, ugyan olyan márkájú.

- Nem kellett volna, mondtam hogy én sem használom csak nagyon ritkán.

- Ezen nem múlik. – mondom egy kis mosollyal az arcomon.

Beszélgetünk még egy pár percet, de arra hivatkozom, hogy egy hívást várok otthonról, így elbúcsúzom és felmegyek.