Hatodik rész: Görcsök

Nem sikerült Gerarddal találkoznom hétfőn így elég hosszúnak tűnt, az egész nap. Most, hogy itthon vagyok sem lett jobb, igaz rosszabb sem, ami jó, csak meg kellett volna kérdeznem a főnököt, hogy nem-e mehetnék el a hosszúhétvégére csütörtöktől. Majd holnap – gondolom magamban majd ugyan ezzel a lendülettel fel is tépem a hűtő ajtaját és kiveszem a bogyók maradékát, amik még a hétvégéről maradtak meg.

Nyolc szem, nem sok – mihez képest – de legalább az elalvással nem lesznek gondok, nem úgy mint mielőtt lementem a nőcihez. Nincs se étvágyam se semmi, tök üres vagyok. Csak azt várom hogy teljen az idő, már sötét van. Kint égnek már a lámpák. De amikor haza jöttem nem kapcsoltam fel a villanyt – igaz akkor még lenyugvóban volt a nap is, de azóta itt ülök a fotelban, előttem az üvegasztalon a távirányító, a telefonom, a levél xanax és egy pohár egyszerű csapvíz van. Meg egy folt, ami nem tudom hogy került fel rá, nem is folt hanem inkább maszat. Jobbnak látom beindítani a kúrámat mi előbb. A pohárért és a tablettákért nyúlok, amikor megszólal a telefon.

Ismeretlen számról hívnak, így nem is veszem fel, négy csengetés után fel is adja. Megelőzendő a problémákat kinyomom a telefont, majd kipattintok három szem pirulát és leöblítem a vízzel. Zavara a beszűrődő utca zaja, elkezd a fülem is zúgni. Eltelik jó pár perc ami alatt a zúgás felerősödik és még a gyógyszer sem kezdett el hatni, pedig a reklámban gyorshatású tablettaként hirdetik. Legurítok még egyet, biztos ami biztos és bekapcsolom a tévét, hátha van valami ami még érdekelhet, a BBC-n kötök ki, igaz ez nem érdekel egyáltalán, mondjuk nem is ez volt a cél. A képernyő villodzása beteríti az egész nappalit és így elnyomja a kinti lámpák sárgás fényét. Ugyanakkor az Alprazolamum már kezdi kifejteni hatását, nem zúg már a fülem és már kellemes érzéssel tölt el a tévé fénye is.

A gyógyszer és a tévé megteszi a hatását elérem a félig éber állapotot és megjelennek a végtére is teljesen egészséges illúziók, amikor az elalvás előtt jelentkeznek. Szeretem ezt az állapotot, olyan mintha… de mégsem és sokkal természetesebb, ártatlanabb. De eszembe jut megint Ő. Érzek valamit belül, de nyílván a gyógyszer nem engedi el a testem és magabiztosan kézben tartja a folyamatokat, megelőzendő…

Felriadok, éjjel lehet, a tévéből még mindig változatos fénycsóvák bombázzák a retinámat. A földön fekszem, de lábaim szétvetve. Biztos hogy nem most eshettem le majd ahogy ez végigfut az agyamon és ezzel egyidejűleg iszonytató fájdalom rándítja görcsbe a testem. A fájdalom a gyomrom felől a szervektől fakad, egy pillanat alatt magamhoz térek az alvás okozta kábulatból.

Megnyomogatom a hasam, de nem érzek semmi szokatlant, a fájdalom nem múlik, kinyújtózom, hátha az segít, de nem. Páni félelem fog el, hogy hátha vakbelemmel lehet probléma vagy más? De mi lehetne más? A gyógyszerből nem vettem be sokat. A kezemmel kutakodok a párnák közt, majd benyúlok a kanapé hajlataiba is, rátapintok, előveszem és látom, hogy csak három szem van a levélen. Félredobom, mert erőteljesen ismét a beleimbe nyilal a fájdalom. Már majdnem bepánikolok, amikor is elkezdem élvezni a helyzetet, teljesen beleélem inkább magam, átérzem a mélységét.

Megértem, rákoncentrálok és megpróbálom agyból elnyomni. És lassan szűnni is kezd az egész, nem tudom, hogy a fájdalom fogad-e be engem, vagy én őt, de fél óra múlva megszűnik az érzés és nem sokra rá már én is visszaalszom.

Reggel az óracsörgésre ébredek. Még mindig a földön, de hamar a tusoló felé éveszem az irányt, hogy időben beérjek.

xxx

- Jó reggelt Főnök!

- Szervusz Péter! Mi járatban?

- Szeretnék elkéretszkedni csütörtöktől. Szeretnék hazarepülni, elkellene intéznem egy magánjellegű dolgot mielőbb és hálás lennék, ha elengedne.

- hmmm… Milyen ügyről van szó?

- Mint mondtam magánjellegű.

- Értem, nos ebből nem szeretnék precedenst alkotni, de elengedem.

- Köszönöm szépen.

- Azzal a feltétellel, hogy a két napra fizetett szabadságot vesz ki, valamint bejön dolgozni a következő két szombaton is. Ez az ajánlatom.

- Hát, ha csak így enged el, akkor rendben van.

- Én is így gondoltam, örülök, hogy megfelel ez önnek is. Nem engedhetem el csak úgy, főleg hogy így, két nappal szól erről.

- Elnézést. Előbb kellett volna szólnom valóban, csak nagyon zaklatott vagyok és kiment a fejemből. Majd legközelebb…

- Remélem nem lesz legközelebb. – ezt úgy mondja, hogy nem tudom irónia, kedvesség vagy düh az ami benne van. Elköszönünk, majd kimegyek az irodájából.

Phu, ezt egész jól megúsztam - gondolom magamban. Az elmúlt pár nap óta először önt el egy kis melegség, a nyugalom ez, ami szétárad bennem. Azért annyira mégsem, mert amikor visszaülök az asztalomhoz, ugyan úgy zsibbad az agyam és bénultam hevernek a kezeim magam mellett. Az órák elmúlnak, egyedül eszem a kínaiban, csak azt nem tudom Gerard miért nincs bent.

Ma is hamar lelépek. Suttyomban. Nincsenek is bent olyan sokan. Kifelé menet megkérdezem Lucy-t, hogy nem tudja-e hogy merre van Gerard. Mire azt a választ kapom, hogy üzleti megbeszélésen van a kivitelezővel a város másik oldalán.