2009. november 8., vasárnap

Amerikai Pszicho - A mítosz és ami mögötte van

Bret Easton Ellis könyve és Mary Harron filmje, legalább annyira sokkolta a közönséget anno, mint Chuck Palahniuk Fight Club-ja vagy a Trainspotting Irvine Welshtől és más hasonló típusú könyvek, melyekből film is készült. Nos, lássuk csak mitől is döglik a légy, és persze hogy melyik a jobb.
A történet Patric Bateman életéről szól, az író több aspektusból mutatja be hőn szeretett főhősünk életét. Ezek közül az első, mely meg alapozza a többit a társasági életbeli kalandjairól szól, barátokról volt leendő és a továbbiakban nem sokáig élő szereplők bemutatásával ismerkedhetünk meg a környezettel. A környezettel ami telis tele van a sznobizmus fellegvárának kellékeivel annak kiegészítőivel és azoknak a kiegészítőivel és persze mindegyiken ott díszeleg a címke, melybe bele van hímezve Giorgo Armani, Dolce&Gabana, Oliver People vagy Christian Dior neve. Vagy találkozhatunk a hosszú monológokkal a U2-ról vagy a Genesisről. De hatalmas harcok alakulnak ki a névjegyeket illetően is.
A harmadik általam elkülönített kategória kizárólag a szadizmusról és a szexről szól. A könyv nagyon jól hangolja át az embert erre a témára a fentiekkel, és részletességével és brutalitásával igazán üdítő élményt nyújt az olvasó szürke hétköznapjaiba, melyek a könyv terjedelméből adódóan hamar és tartósan vérvörössé válnak. Tehát a könyv nagyon rámenős, nem hagyja hogy ne nézzünk oda, OLVASNI KELL.
Általános klisé, hogy a film mindig gyengébb a könyvénél. Itt egyáltalán nem erről van szó. Mivel a könyv nagyon hosszú, és a film csak 2000-ben készült így a körülményekhez képest szerintem kétségtelenül az egyik legjobban megrendezett adaptáció, amit valaha láttam. A könyv vége kicsit félre sikerült, ezt a film Pazar módon ellensúlyozza és kiemeli az író által szerintem tudatosan átlépett konklúziót amivel a film végén találkozhatunk. És a könyv történetei fantasztikus módon vannak összemosva a filmben anélkül, hogy bármennyire is sérülne a jelentése az egésznek. Pazar.
Én túlságosan gyenge voltam ahhoz, hogy eltudjam olvasni a könyvet. Mert ahogy elkezdtem olvasni rögtön tölteni is elkezdtem a filmet és amikor a könyv első 20-30 oldalán túl voltam – valahogy minden írónak van egy sajátos stílusa amit először be kell fogadni, és csak utána tudjuk élvezni az írását szerintem – tehát még az elején megakadtam, és akkor megnéztem a filmet ami lenyűgözött. Ezután olvastam ki a könyvet, ami szintén letaglózott utána újra a filmet és megértettem az egészet. Azóta megvan angolul is.

Törceee 2009.11.05.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése