Igen szar napon voltam túl, mert előző nap csak reggel értem haza, dolgoztam az éjszaka, és picit felkavarodott és besűrűsödött a teendőim listája a hétre. No de sebaj, ezen sosem szabad problémázni, legalább van mit csinálni, levagyok kötve legalább nem gondolkodom. Ami jó, mert gondolkodni meg szar.
Ma reggel pedig korán kellett kelnem, első óra gyakorlat… Olvasok a buszon, a metrón is, ott teszem el őket, mert a 4-es 6-oson úgyis nagy a tömeg, a mozgólépcsőn meg fúj a szél, ami igen hideg és zavaró.
Most sem volt másképp. A felénél járhattam amikor elfogott azaz érzés ami semmihez sem fogható, eszembe jutott, hogy milyen korán van és lehet pont ő is most jön be a suliba lehet, hogy csak pár tíz méteren múlik, hogy láthassam. Jöttek megint a víziók, hogy mi lenne ha és milyen lenne ha és… és… és csak ezen tudtam gondolkozni. Talán utána minden… , nem olyan lehetne, mint régen, én teljesen mást de őt akarom. Szeretném. Vágyom.
És nem hittem el amikor megláttam, ott volt várt valakire, aki nem én voltam, de ott volt és odaléptem hozzá. De nem történt semmi, két puszi és pár udvarias kérdés. Majd elbúcsúztam és a villamos felé vettem az irányt.
Ott a felhős, esős, borús ég alatt lepergett minden, ami ilyenkor szokott. Kipattantak a görcsök, megrándulta testem, a lábaim remegtek a dühtől amit magam iránt érzek bármikor amikor rágondolok.
Törceee 2009.11.06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése