Könyvtárba nem elsősorban azért jár az ember, mert szép. Most viszont az Egyetemi Levéltár munkatársai igen sikeres kísérletet tettek arra, hogy ezt a szempontot - szépséget - a tartalom elé helyezzük. A magyar történelem fontosabb mozzanatait megörökítő oklevelekből most kiállítás nyílt az ELTE Egyetemi Könyvtár dísztermében.
A megnyitó során rá jöttem csak úgy, mint mások; hogy miért is lehetnek fontosak ezek a tanulatlan szemnek akár közjegyzői iratoknak tartott oklevelek. Ez egészen más. Ezek központi szerepet játszhattak a nemzetközi diplomáciában, így biztos vagyok hogy azok akik készítették tudták, hogy amit írnak, ahogy írnak és amire írnak az sok kézen átmehet, hosszú időn át jó minőségben kell fenn maradnia és ezért körültekintően foglalkozhattak ezekkel; ezek nem csupán azt jelképezik, hogy kik ők, annál sokkal többet elárulnak. Megtudhatjuk belőlük, hogy az adott korban, az éppen uralkodó dinasztia hogyan állt hozzá az európai írásossághoz. Így amikor a papok, majd később a hivatalnokok is, akik ezeket írták minden egyes lúdtoll-vonással rettentő sok mindent képviseltek és nem vallhattak kudarcot. Egyszer sem. Ennek tekinthetjük meg a bizonyítékait a kiállításon, amely október 8-tól december 31-ig tekinthető meg az ELTE Egyetemi Könyvtár Dísztermében - a Ferenciek teréről közelíthető meg.
Továbbá figyelmetekbe ajánlanám, hogy a Levéltár a közeljövőben felteszi az internetre mintegy 38 ezer digitalizált történelmi iratot, melyet ti is tanulmányozhattok vagy felhasználhattok dolgozataitokhoz esetleg.
És most jöjjön pár érdekesség és beszámoló a megnyitón hallottakról: A kutatók két árnyalt határvonalat használnak az oklevéltanon belül.
Az első, amiről szót ejtek az a 1181-es év, amikor III. Béla korából származik. Amikor is egy Kaba nevű főúr a Pannonhalmi Apátságra hagyja birtokait és ezt a királyi kancellária pecsétjével is megerősítik. Ezt azért emelték ki, mivel itt figyelhető meg az, hogy a mindennapokba beszivárog már az írás, ettől kezdve a hivatalos ügyeket papíron rögzítik. Ez előtt még a szóbeli megegyezések tanuk részvételével volt az általánosan elfogadott módszer.
A másik nagyobb válaszvonal az 1473-as, amikoris a Garai család elfogatott egy küldöttséget, ami a Szapolyaiak okleveleit szállította. Az elfogottakat megkínozták majd megetették velük a szállítmányukat, sőt magát a pecsétet is – azokat az iratokat, amik ha eljutnak a rivális családhoz komoly előnyt biztosítanak a Garaiakkal szemben. Egyébként a korabeli bírósági tárgyalásokon gyakran előfordult az, hogy a szemben álló felek kikapták a másik kezéből az iratot és megették azt. Ez már azt mutatja, hogy sorsokról dönthetett egy-egy oklevél; háborút robbanthatott ki a főurak között belső villongásokhoz vezetve akár.
A tárlatot azoknak ajánlom, akik érdeklődnek a történelem tudománya iránt, de mindenképpen impozáns és lehengerlő egy olyan gyönyörű teremben lenni, mint a Díszterem – pláne ha az ember több száz évvel nézz farkasszemet.
Torceee, 2009.10.08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése