2009. november 25., szerda

NEO-szívecske

Kedvenc bandám lent játszik ezúttal az egykor volt szénszállító-hajón, az a38-on. Tehát akinek ismerős az AIIAIIYO – igen így kell leírni – vagy a fületekben cseng az: „all loud drop one bisquit to the diskhead” esetleg a “one for the money two for the show” akkor feltétlen gyertek el.


A Neo az a zenekar akiket nem lehet besorolni – szerencsére – itthon semmilyen sémába, nem britpop, mostmár nem is tipikusan electro, nem igazán hazai, nem igazán olyan zenekar aki csak külföldön játszik és nem is olyanok akik nem tudnak megújulni; valami igazán újat és eredetit adni a közönségüknek.

Picit talán mégis magyarok, mert valahol megtörtek – és ezt én mindennél jobban sajnálom. Magyarok, mert nem mennek ki; magyarok mert nem igazán használják ki azt, ami bennük van. Vagy talán a tökéletesre való határtalan törekvés az, ami hátráltatja Milkovics Mátyást, a frontembert. De lehet, hogy csak annyi a probléma, hogy a magyar közönség nem elég ahhoz, hogy egy ennyire különc – jó értelemben különc – fennmaradhasson olyan környezetben amire szüksége van. Vagy csak az igény nincs meg, a kultúrára, szórakoztatásra.

Kőváry Péter és Hodosi Enikő hívják fel figyelmünket az alábbi interjúban arra, hogy mi az amiben esetleg változnia kéne a magyar közönségnek, hogy közelebb érezhessük magunkat Európához.


A Neo az a zenekar, akire úgy rábukkan az ember, egy-egy ismerős vagy barát által és örökre beleszeret. Nem rég egy gyenge pillanatomban hallgattam a Lowtech-man, high-tech world c. albumot, amit már milliószor hallottam korábban. De akkor is találtam még benne új mondanivalót, megnyugodtam és tisztábbban, szebbnek láttam a körülöttem zajló világot.

Én igazán a régi dalokat szeretem, ti meg valószínűleg a Kontrol-ból ismeritek őket és az új számaikat hallgatjátok. Sőt lemerem fogadni, hogy egy-két számról nem is tudjátok, hogy “csak” egy régi szám feldolgozása, mint a Diskhead, Aiiaiiyo vagy a Japan No.1. Azt sajnálom, hogy ezeknek a feldolgozásait csak koncerteken hallhatom – ezért is megyek le mindig, nagyon jók a régi számokból készült remixek. Néha – a társoságban – felvetődik a téma: milyen lenne egy Neo Djset Mátyástól – az igazán nagy ajándék lenne a törzsgyökereknek, mint mi.

Tehát a Neo megér egy misét, és egy koncertet is mindenképpen. Találkozunk tehát az A38on, december 5.én. a beugró: 1200HUF, koncertkezdés 22 előtt nem várható, viszont feregeteges ereszd el a hajam igen. Egyéb: www.myspace.com/theneoworld

Torceee

3 megjegyzés:

  1. megjegyezném, hogy a koncert áráért még velünk is találkozhatnak nem csak a neo-val!!! amúgy szerintem a legnagyobb törés, hogy nincs pénzük...

    VálaszTörlés
  2. hát jah, mármint hogy nincs elég pénzük
    és hát jah hogy majdnem akkora élmény velünk is találkozni mint velük.

    az meg más kérdés hogy nekünk és nekik mekkora élmény találkozni egy másssal:)

    VálaszTörlés